1. Az első szint
Érezted már azt, amikor belevágtál valamibe, hogy most még csak az elején tartasz, és ez így van jól? Lehet ez egy új vállalkozás vagy egy szolgáltatás, amit először kínálsz az ügyfeleidnek, az elején mindenki tudja, hogy tanulnia kell, és ezt természetesnek is veszi.
Aztán jön egy pillanat, amikor körülnézel, és látod, hogy valaki már jóval előtted jár. Onnantól az első szint már egyáltalán nem tűnik olyan rendben lévőnek, mint egy perccel korábban, pedig közben semmi sem változott, csak a nézőpontod.
2. Amikor másokhoz mérjük magunkat
Akarva-akaratlanul mindig viszonyítunk valamihez, így magunkat is másokhoz mérjük. Ha azt látjuk, hogy valaki behozhatatlan előnnyel áll előttünk onnan nézve, ahol most tartunk, könnyen elbizonytalanodunk, és elkezdjük kisebbnek látni mindazt, amit addig elértünk.
Ezt nevezem a bennünk rejlő potenciál hamis degradálásának. Amikor te az első szinten állsz, a másik pedig a tizediken, hajlamos vagy leértékelni az eddigi érdemeidet, és azt is, ami még benned van. Ezen viszont meglepően könnyű változtatni, ha egy kicsit másképp nézel a lépcsőre.
3. Kilencszer egy lépés
Sokan azért becsülik alá magukat, mert hatalmas kihívást látnak a feljutásban. A fejükben valami ilyesmi zajlik. „Egyszerre kellene kilenc szintet lépnem, ez túl nagy falat, nekem ez nem megy.”
A valóság ennél jóval barátságosabb. Kilenc szintet senki sem lép egyszerre, mindenki kilencszer lép egyet, és egyetlen lépcsőfok már egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Aki a tizediken áll, ugyanígy jutott fel, csak korábban kezdte, vagy épp gyorsabban szedte a fokokat.
4. Az eddig megtett út
Érdemes megnézni azt is, honnan indultál. Amikor úgy érzed, csak az első szinten vagy, lehet, hogy valójában már jóval feljebb tartasz, hiszen idáig is eljutottál valahogy. Az eddigi lépéseid ugyanúgy munkát és bátorságot kívántak, mint a következők fognak, így semmi okod leértékelni őket.
Sőt, mi van, ha az, akihez magadat hasonlítod, maga sincs még a csúcson? Lehet, hogy csak pár lépéssel jár előrébb, és ő is felfelé néz valakire, aki még magasabban áll.
5. Egy irány mások eredményében
Vajon mennyivel többre lennénk képesek, ha mások eredményeiben egy irányt látnánk, amerre mi is menni szeretnénk? Az „én odáig sosem jutok el, mert túl messze van” helyett sokkal többet ad a kérdés, hogy jó irány-e ez nekem. Ha igen, a másik ember útja egyfajta térkép lesz, amiből kiderül, hogy a lépcső járható.
Ugyanez igaz a vállalkozásokra is. Egy nagyobb, ismertebb versenytárs munkája könnyen elveheti a kedved, pedig ugyanez a munka azt is megmutatja, mit értékel a piac, és merre érdemes elindulnod a saját utadon.
6. Ahonnan én nézem
Van egy mondat, ami sokáig elkísért, és szerintem jól összefoglalja ezt a gondolkodást. „Ha más meg tudja csinálni, én is meg tudom csinálni. Ha más nem tudja megcsinálni, én csakazért is megcsinálom.” Számomra ez arról szól, hogy a lépcső létezik, és ha valaki már feljutott rajta, akkor nekem is van mire lépnem.
Amikor elindultam, én is az első szinten álltam, és a mai napig vannak, akik jóval előttem járnak. Számomra ők jelzések arra, hogy van még hova lépni. Ha legközelebb azon kapod magad, hogy valaki más eredményét nézve a saját utadat kicsinyled, gondolj a lépcsőre. Elég, ha a következő fokra figyelsz, és közben elismered azokat is, amelyeken már túl vagy.
Az eredeti poszt az Instagramon
